Az 1988-ban Kecskeméten alakult Csík Zenekar először Lovasi András szólólemezén került a Kispál és a Borz vonzáskörébe: a folkegyüttes hegedűse, Szabó Attila a 2001-es Bandi a hegyről több számában is játszott, a csendes-ülős (és néha még a hangos-állós) koncertek közreműködője lett, majd szerepelt a 2004-es Kispál-sorlemezen is, melyen Csík János énekelte Lovasi szövegét a St. James Infirmary Blues dallamának egy variációjára (ezt a régi amerikai bluest egyébként a White Stripes is feldolgozta címnélküli első albumán, de legutóbb Tom Jones és Jools Holland közös lemezén, illetve Isobel Campbell és Mark Lanegan 2005-ös Ramblin' Man EP-jén is szerepelt). Ezek után egyáltalán nem meglepetés, hogy a Csík Zenekar 2005 legvégén megjelent albumának közepén három Kispál és a Borz-szerzemény feldolgozása is helyet kapott rögtön egymás után: a zongorával és bőgővel nyitó, lassan hömpölygő, visszafogott Ugyanazokat, a harmonikával és női énekkel előadott Dal teázáshoz, illetve a legjobban sikerült átirat, a De szeretnék, amelyben a verzét Majorosi Marianna énekli, a refrént pedig Csík János. E számban hallhatjuk igazán a rock- és a népzene invenciózus találkozását: igazán ütős, táncos darab született, amelynek végén a zenekar még a szám gitártémáját is átültette vonós hangszerekre. Ami pedig a címadó felvételt illeti, a Senki nem ért semmit meghangszerelt változata természetesen izgalmasabb lett, mint a 2004-es Kispál-lemezen volt a capella változatban, ráadásul külön színt ad a dalnak az, hogy Lovasi András mögött női vokált is hallunk Horváth Mártától, sőt a szám közepén egy gyönyörű szaxofonszólót is kapunk.

A Kispál és a Borz billentyűsének, Dióssy D. Ákosnak a hangmérnöki segédletével készült lemez természetesen nemcsak a Kispál-dalokról szól: akad rajta autentikus magyar népzene (Lekaszálták már a rétet, Báli muzsika, Az édesen játszó prímás) és magyarországi román táncmuzsika is (Méhkeréki romános dudán, Eleki román táncmuzsika), sőt egy hátborzongató a capella darab is (Pálpaliné balladája). Az i-re a pontot az album zárószáma, az Őze Áron által elszavalt Bolyongok című József Attila-vers megzenésítése teszi fel.

Eklektikus, sokszínű, de egységes lemez, amelyet nemcsak a Kispál-dalok miatt érdemes beszerezni.


9/10